Élt egyszer egy király, régen, s nagyon messzi,Bús volt ő és csendes, nem látták nevetni.Gazdag volt és bölcs ő, helyén volt a szíve,S változatatni akart, elmenni ízibe.Koldusnak öltözött, hogy elhagyhassa trónját,S eljusson, hol meghallgatják mondanivalóját.Először mindenki nagy ívben elkerülte,Nem hitték, hogy király, nem nézték ki belőle.Ám egy nap egy kisfiú telepedett melléje,Kinek tetszett amit mond; s nem kételkedett benne.Ő volt csupán ki a király minden szavát hitte,S annak nem rongyos ruhája számított, csak lelke.