Nagy nép sohasem tűnt el nyom nélkül, ez a történetbúvárra, az emberismerőre nézve megdönthetetlen igazság. Egyetlen nép az, melynek nyoma veszett éspedig azon népé, mely minket magyarokat leginkább érdekel: ez a hunok népe, amelyet az ókori görög és római, nemkülönben a bizánci és nemzeti írók ugyanazon szkítáktól származtatják, akiktől ez, utóbbi kútforrások szerint a magyar nép is származik. Mint a fényes meteor, áttörve a látkörön: úgy jelent meg Európában először a hun, másodszor az avar vagy várkun név alatt, lehullott mint a fellegek mennyköve a káosz közepébe, ő tért, hazát, dicsőséget, hírt aratott. Egész megjelenése valami csodás, csaknem meseszerű színezettel bír, s talán ez is egyik oka, hogy történelmük iránt azon érdek és kegyelettel viseltetünk, melyet az idegenek sem nem értenek, sem megfogni nem tudnak...