"A királylány arra kérte a királyt, hogy építtessen neki az országút mellé egy fogadót. Amikor a ház elkészült, a lány beköltözött, és azt íratta fel a cégtáblára: "Itt senki sem kaphat pénzért szállást, de aki elmeséli élete történetét, azt szívesen fogadják, és bőségesen ellátják étellel, itallal." Híre ment a dolognak, és utazók egész serege mesélte el az életét a szíveslátás fejében. Az erdélyi szász Josef Haltrich mintha ebben a csodálatos fogadóban gyűjtötte volna népe meséit. "A varázslatos gyűjtemény meséiből Veres István fordításában válogattunk, és e könyvet gyerekek rajzaival illusztráltuk." (a Kiadó)