Dr. Russellnek nincs valami jó híre a kórházunkban. A műtősök szerint érzéketlen, a nővérek szerint végtelenül öntelt, a rezidensek szerint meg (ha hallótávolságon belül van) a világ legjobb sebésze - és igazából egy lenyűgöző férfi. Mindenáron próbálom őt és a bántó stílusát elkerülni. A szexi, úristen-de-beletúrnék haját és szoborszerű állkapcsát kellő távolságból csodálni. Ideális esetben a folyosó túloldaláról... félig egy növény mögé bújva. A tervem sajnos meghiúsul, amikor az én drága főnököm úgy dönt, hogy a fehér köpenyét hawaii mintás ingre cseréli. A nyugdíjba vonulása miatt két rettenetes választási lehetőségem marad: vagy szakterületet váltok, és hónapok alatt átképzem magam, vagy elvállalom a megüresedett állást, és dr. Russell új műtéti asszisztense leszek. Ez azt jelenti, hogy órákon át kell a műtőben egyhuzamban mellette állnom, és minden kívánságát lesni anélkül, hogy a metsző szavai és goromba viselkedése miatt rosszul érezném magam. Ó, és ha ez nem lenne éppen elég nehéz, a hülye vonzalmam - amit nagyon igyekszem elfojtani - talán viszonzásra talál... Menni fog. Jól vagyok. Komolyan veszem a munkámat. Nem lesznek izzó pillantások a műtőasztal fölött, sem mérges majdnem csókok a raktárban. (Mármint ezután többé nem lesz.) Hogy is van a mondás? Napi egy alma az orvost távol tartja? Hát, nekem talán egy egész rekesz kellene belőle. Tarts Bailey-vel, hódítsd meg ezt a nagymenő dokit!